Forrás: www.ujpest.hu
Újpest 1900-ban
41900 lakost számlált, tíz évvel később, 55200-an lakták a
települést, amely akkor már három éve város volt. 1911. április
1-jén kezdték meg Újpesten a vízvezeték-hálózat csőfektetését,
július elején pedig a víztorony építését. A vízszolgáltatás
1912. június 17-én indult meg.
A százéves történet előzménye,
hogy a „vízvezeték létesítésére Újpest – még mint
nagyközség –hatóságát a belügyminiszter már az 1905-ös
évben leiratban utasította – olvasható dr. Ugró Gyula, a város
1907-1911 közötti polgármesterének „Ujpest” című, 1932-ben
íródott monográfiájában.
„Politikai és közigazgatási
válságok, majd a várossá alakulás munkálatok miatt a nagy
horderejű kérdéssel – a polgármester jelentése alapján –
csak 1908-ik év vége felé foglalkozott Újpest város
képviselőtestülete. A képviselő-testület elé terjesztett
műszaki és pénzügyi szempontok szerint a víztoronnyal
párhuzamosan kialakítandó népszigeti vízművet olyképpen kell
megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett, fejenként
120 literes fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200
köbméter legyen”. Ám a jövőre gondolva a feltételeket úgy
szabták meg, hogy közműfogyasztásra, utak locsolására,
tűzoltásra egyaránt megfelelő legyen. (A városhoz a vízművek
kialakítására 3 ajánlat érkezett, végül egy belga társaság 2
millió korona alaptőkével magyar részvénytársaságot alapított
és Ister Magyar Vízmű Részvénytársaság néven bejegyeztette).
Mivel a vízfogyasztás a különböző
napokon nem egyenletes, célszerű volt átmeneti tározásról is
gondoskodni. A síkvidéki Újpest számára ezt kizárólag
víztoronnyal lehetett megoldani, amelynek építészeti terveit
Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit a Kossuth-díjas (1948) dr.
Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök készítette,
akinek nevéhez kötődik többek között a világ akkori legnagyobb
fesztávolságú vasbeton hídjának, (Temesvár, Ligeti úti híd,
1909) és a szolnoki közúti Tisza-híd acélszerkezetének
tervezése is.
Az újpesti vízművek Árpád úton
emelkedő hatalmas műtárgya, a víztorony, egy 1500 köbméteres,
Itze-rendszerű vasmedencét rejt magában. A medence hengeres
részének átmérője 15 méter és teljesen megtöltve a vízszint
40 méter magasan áll az utca szintje fölött. Alépítménye
hengeres tömör téglafal, melynek külső átmérője a medence
alatt 11,60 méter. A medencét védőfallal vették körül. A
műtárggyal szemben voltak esztétikai elvárások is, hiszen egy
ilyen hatalmas, a városból toronyszerűen kimagasló építmény,
rendeltetésén kívül, a város díszére is kellett váljon.
Építése idején az költségek 225 000 koronát tettek ki.
A tornyot Újpest várostól, akkor már
a főváros IV. kerületétől, a Fővárosi Vízművek az 1950-es
években vette át üzemeltetésre. 2003 februárjáig a környékbeli
gyárak ipari vízellátását biztosította, majd később a
Vízművek használaton kívül helyezte. Ma már ipari műemlék,
amely a környékbeli házaknak, beépítéseknek köszönhetően
ugyan nem emelkedik ki a városból, de megmaradt Újest egyik
jelképének.
(Iványi János: Az újpesti víztorony,
dr. Ugró Gyula: Ujpest, dr. Mihailicz Győző: Újpest vízművének
víztornyáról)
Kapacitás: 1500 köbméter
Épült: 1912
Épület magassága: 56,8 m
Koordináták: 47.562345,
19.106335
