Víztorony Budapest sűrűn beépített
belvárosában? Bizony, van ilyen, mindössze pár lépésre a Blaha
Lujza tértől. A sárgásfehér klinkertéglával burkolt épület
47 méterre magasodik az utcaszint fölé, így bőven lekörözi a
körülötte elterülő háztömb többemeletes épületeit. A tornyot 1895-ben építették, a Blaha Lujza téren álló akkori
Népszínház, későbbi Nemzeti Színház kiszolgálására.
 |
| Fotó: Draskovics Ádám |
A víztoronynak kettős funkciója volt. Egyrészt a toronyépület legtetején elhelyezett, 15 köbméteres, szegecselt tartályban tárolt víz a színház védelmét szolgálta: innen kapta a vizet a teátrumban keletkezett tűz oltását szolgáló esőztető berendezés. Másrészt a víz erejét felhasználva működtették a színpadtechnikai berendezések egy részét is: a hidraulikus gépek emelték és süllyesztették a díszleteket, a háttérfüggönyöket, valamint egy esetleges tűznek a nézőtérre terjedését gátló vasfüggönyt is. A színházat és a víztornyot a Nagykörút alatt alagút kötötte össze, ebben futottak a hidraulikus vezetékek, és itt futott a színház gőzfűtésének csővezetéke is. A torony lábánál, a színházat kiszolgáló épületben dolgoztak a díszletfestők, a jelmezkészítők, és itt volt a kazánház is.
A víztorony ugyan „kiszáradt”, de irodaházként él tovább: a torony lábában középen, az egykori fel- és leszálló vezetékek helyén most egy szűk kis lift közlekedik – egészen a legfelső, ötödik emeletig. Itt a víztartály helyén tárgyalótermet alakítottak ki, a falakra utólag vágott ablakokból pedig páratlan panoráma nyílik a fővárosra: a messzi János-hegyi Erzsébet-kilátótól a bazilika közelebbi kupoláján át a pár házzal arrébb álló New York-palota tornyáig. (Forrás: vasarnapihirek.hu/Szerző: Lengyel Tibor)