Több hónapon át tartó tervezgetés, halasztgatás és többszöri megyünk, nem megyünk után november 30-án eljutottam, eljutottunk Rozsnyóra, azaz Barcarozsnyóra. A kirándulásnak – amelyre elkísért a párom Enike és Német barátom – két célja volt: egyrészt meg akartuk nézni a rozsnyói várat (Erdély legnagyobb parasztvára. Mai formájában a város szász lakossága építette ki a 15. században és Báthory Gábor 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe és itt, mintegy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak. A várudvaron lévő 146 méter mély kutat 1623 és 40 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthory Gábor ostrománál kudarcot vallott. A felső várban 1650-ben egy kápolna épült, amit a 2000-es években újjáépítették. 1718-ban a vár leégett, 1802-ben földrengés rongálta meg. Ezután építették az alsó várban ma látható épületeket. Sonkát és szalonnát tároltak benne. Utoljára 1848-ban használták a város polgárai védelmi célra, amikor ide menekültek Bem serege elől. A vár kedvező fekvésének köszönhetően nyaranta látogatott turistacélpont. Az utóbbi években gyorsan halad felújítása, a várudvar egyik épületében pedig kiállítást rendeztek be. Megközelíthető a főtér egyik telkéről induló meredek ösvényen és keletről, a Valea Cetății felől szekérúton. - forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Barcarozsnyó), másrészt meg akartam örökíteni a település területén található három víztorony egyikét. Végül kettő lett belőle, hiszen az E574-es európai út mentén, a vasútállomástól öt percnyi sétára két betongomba néz „farkasszemet” egymással.
Megítélésem szerint a két létesítmény közül a sokablakos szürke víztornyot még használják, a zöld sapkás viszont csak antennatartóként szolgál.
És most lássuk a fényképeket:
és
Megjegyzések
Megjegyzés küldése