Az
előző bejegyzésben már szó esett a Margitszigeti Víztoronyról,
most lássunk egy pár tényt. Az első és talán a legfontosabb az,
hogy 1977-ben városképi, azaz budapesti jelentőségű műemlékké
nyilvánították. A víztorony csupán ötven évig üzemelt.
Története
A
szecesszió virágkorában számos kiváló építészeti alkotás
született, amelyek Ray Rezső Vilmos építész, tervező nevéhez
fűződnek, többek között a Margitszigeti Víztorony is. A magyar
vasbeton építészet korszakalkotó építménye jellegzetes pontja
a margitszigeti képnek. A sziget növekvő és zavartalan
vízellátását egy víztorony létesítése oldotta meg. A jelentős
építészeti és mérnöki feladat megoldására Dr. Zielinski
Szilárd műegyetemi tanár kapott megbízást. Zielinski a vasbeton
alkalmazásában európai szinten is az elsők között tartható
számon, itthon pedig ő honosította meg az addig ismeretlen
anyagot. Ray Rezső Vilmos és Zielinszki együttműködése komoly
technológiai reformot jelentett és kimagasló jelentőséggel bír
a modern magyar építészet történetében.
A
víztorony 1911-re készült el. A tervező sikeresen megvalósította
a kettős funkciót, így víztoronyként és kilátótoronyként is
működhetett az építmény.
Építészeti adatok
Épült:
1911
A
víztorony magassága 57 m
A
vízmedence átmérője: 13 m
Űrtartalma:
600 köbméter
A
kúptető átmérője: 13,2 m; magassága: 8,5 m
A
főoszlopok szabad magassága: 13,2 méter
A
vaslépcső magassága: 20 méter
A
betonlépcső magassága: 24 méter
Toronycsúcsa:
66 m
Kilátó:
53 m
Kupolaterem
(IV. emelte): 33 m
III.
emeleti erkély: 19,50 m
Lépcsőfokok
száma: betonlépcső – I. emeletig 27, II. emeletig 47, III.
emeltig 67, Kupolateremig 152.
A
képek 2012 októberében készültek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése