Víztornyos fotók a barátaimtól

Sokan kérdezik, hogy miért gyűjtök víztornyos fotókat... Talán azért, mert mindenki gyűjt valamit: bélyeget, képeslapot, zsebnaptárt, papír szalvétát, pénzérméket, kitűzőket, cigarettás és gyufás dobozt, vagy éppen egyéb csecsebecséket. A viccet félretéve, nem tudok a kérdésre válaszolni. Még kisiskolás koromban láttam egy riportot a francia TV 5 Monde Europe-on, amelyben az 1800 évek végen és az 1900 évek elején épített víztornyokról készült fotósorozatokat mutattak be, s azon töprengtem vajon nálunk valaki, valaha készített-e ilyet. Sok esztendővel később, már felnőtt fejjel gyakran elbambultan és csodálkozva néztem ezekre az építményekre, amelyekről soha senki sem beszél, ha mégis akkor valami rossz köthető hozzájuk; elhagyottan és kifosztva állnak egy vasútállomás mellett, vagy éppen egy volt gyár, cseápe udvarán. Sokunknak a víztornyok csak egy szimpla konstrukciók, ami mellett akár naponta is elsétálunk és soha nem veszünk tudomást róluk. Én ezen szeretnék változtatni, hiszen mindegyiken megvan a saját szépsége, múltja, története. A képeimmel próbálom megmutatni, bemutatni őket, hátha mások is észreveszik őket, miközben járnak és kelnek a nagyvilágban.

Már több mint egy éve fotózgatók víztornyokat és többen rácsodálkoztak a hobbimra, de még ennél többen kapcsolódtak be a gyűjtésbe. Így a barátaimtól kaptam képek thaiföldi, magyarországi, szerbiai, franciaországi, belgiumi, amerikai éppen romániai víztornyokról. Köszönöm szépen, és bízok abban, hogy a közeljövőben sem fognak megfeledkezni rólam.